Joe Satriani: A kezdet

„ A napra, mikor Jimi Hendrix meghalt, olyan jól emlékszem mintha tegnap történt volna. Szép idő volt Long Island külvárosában. 14 éves voltam, és a Carle Place High School focicsapatában játszottam. Épp edzésen voltunk; kimentünk a pályára a srácokkal, készültünk az tréningre, minden nagyon király volt. Egyszer csak az egyik csapattársam odajött, és ezt monda: „Joe, tudtad hogy az a pasi, akit annyira bírsz, Jimi Hendrix..? Szóval azt hallottam hogy meghalt..”.
Biztos vagyok benne, hogy én voltam az egyetlen gyerek abban a suliban, aki tudta hogy ki ő; az idősebb testvéreim értettek a zenéhez, megszereztek mindent, és ez rám is hatással volt. Akkoriban nagyon szerettem Hendrix-et.

Abban a percben, mikor meghallottam a hírt az egész életem lepergett a szemem előtt. Teljesen kétségbeestem, összetörtem, homályos lett az egész világ. Sarkon fordultam, visszaindultam a tornaterembe. „ Jimi Hendrix most halt meg..kilépek a csapatból, és gitáros leszek.” - mondtam az edzőmnek. Ő teljesen hülyének nézett, igazi kemény fickó volt, de látta mennyire letört vagyok. „Nos rendben, menj csak..” - mondta, és utamra engedett.

Természetesen a szüleimnek is elmondtam a dolgot.
Aznap este hét személyes, nagy családunk körbeülte az asztalt. A vacsora haladt a szokásos mederben, szokványos beszélgetésekkel, majd egyszer csak kitörtek belőlem, a már edzőmnek is elmondott gondolatok: „Jimi Hendrix meghalt, és ezért mától a gitározásnak szentelem az életemet.” Ezután kínos csend következett, majd ahogy várható volt, kirobbant a vita.

Azt hiszem, az érveim után mindenki megértette hogy mennyire komolyan is gondolom a dolgot, hogy ezt a pályát választottam, és kész. Olyannyira, hogy a nővérem, Carol épp akkor kezdett tanítani egy művészeti iskolában, és élete első fizetéséből egy elektromos gitárt vett nekem. Így kezdődött az egész.”